A 19. Század elején Henrik Ling vívómester ( 1776- 1839) Stockholmaban a masszázst egy tornarendszerbe építette be, és ezzel megvetette az alapját az ún. svéd-tornának és masszázsnak. Rendszerbe szedte az addigi kusza, kósza és szétszórt ismereteket a masszázsról, és megadta mai formáját. . Módszere ismert lett, Amerikában is átvették Németországban ezt Hoffa fejlesztette tovább, izületi mobilizációval kombinálva. Ő írta le először a masszázs helyi és távolhatásait. Újabb technikákat gyűjt össze, és leírja az 5 alapfogást, amelyet ma is tanítanak; simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.
Az első természettudományos és orvosi szempontból számba vehető írásos összefoglalás 1867-ből a holland Metzgertől származik, aki a század elején Svédországban működő P.H. Ling vívómester kezdeményezéseit tette magáévá. A német egyetemeken megtartott előadásai komoly hatást gyakoroltak híres német vezető orvosokra, akik a masszázst fokozatosan használták fel a gyógyításban. Ezek után már komolyan megindult a masszázs elméleti kutatása is Tanítványai tovább művelték tanait. Mosengeil az 1875.- évi sebészkongresszuson beszámol a masszázzsal elért eredményeiről, és a hatások elméleti magyarázatát adja. Itt vetődik fel először a kérdés, amelyik csak sokkal később vált tisztázottá; a mechanikus hatásokon kívül beszélhetünk –e ideghatásokról is?
Egyre több neves orvos és tudós vezeti be intézetébe a masszázst is.
1890-ben William Murell londoni klinikus vezette be előszőr a masszázsképzést az orvosképzés részeként.
Kirchberg 1926-ban megjelent könyvében összegezte a masszázzsal elért tudományos és gyakorlati eredményeket. Az ezután következő időszak kutatásai már az újabb, speciális masszázs fajták kifejlesztéséhez vezettek.
A masszázs elméletét és gyakorlatát jelentősen befolyásolta Headnek és utána másoknak az a felismerése, hogy az emberi test szegmentált (szelvényezett) a gerincvelőben. A gerincvelőből kiinduló ideggyökök által ellátott bőr, izom, csont, zsiger területeken olyan értelemben érvényesül, hogy a szelvény egy-egy elemében beálló változás (ingerület) a szelvényhez tartozó egyéb részeken is változásokat hoz létre. A korszerű masszázs a bőr egyes területein alkalmazott mechanikai ingerléssel a szegmentálisan hozzá tartozó szervekre, életfunkciókra is hatással van.
A masszázs módszertana rohamosan fejlődött. Mind több hatást és alkalmazási területet tártak fel. Már nem csak a gyúrás fogalmát ölelte fel, hanem a klasszikus masszázs mellett egyéb masszázsfajták is kialakulta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése