Dalai láma a halálról
Most, mint buddhista szerzetes el fogom magyarázni, hogyan kell szembenézni a halállal. Buddha a Négy Nemes Igazság princípiumait tanította, amelyek közül a legelső a Szenvedés Igazsága. A Szenvedés Igazságát a lét három jellemzőjével összefüggésben tanította; e három közül az első az állandóság hiánya. Amikor szót ejtük az állandóság hiányának természetéről, szem előtt kell tartanunk, hogy ennek két szintje létezik. Az egyik a durvább szint, amely egészen nyilvánvaló, és azonos az élet vagy egy bizonyos esemény folytonosságának hiányával. Ám az állandóság hiányának természete, amelyet a Négy Nemes Igazsággal összefüggésben tanítanak, az állandóság hiányának sokkalta bonyolultabb aspektusára utal, amely nem más, mint a lét természetének változó jellege.
Buddhának az állandótlanság természetének bonyolultabb aspektusait taglaló tanítása azt célozza, hogy értékeljük létezésünk alapvetően nem kielégítő természetének értékeit. Ha az ember helyesen értelmezi az állandótlanság természetét, akkor megérti, ez rávilágít arra, hogy minden létező dolog, amely valamilyen úton-módon létrejött, amely az okok és a körülmények eredményeképpen keletkezett, létezését tekintve teljes egészében az okoktól és a körülményektől függ.
Sőt, a puszta okok és körülmények, amelyek létrehozták a dolgokat, kialakítják ugyanezen dolgok megsemmisülését és elmúlását is. Tehát, az események okainak magvában benne van az elmúlás és a megsemmisülés magva is. Amikor mindezt saját lényünk - testünk és elménk - állandótlan természetének megértésekor szemléljük, akkor az ok önnön mit sem sejtő elménkre utal, amely létünk gyökere, és ez megmutatja, hogy fizikai vagy testi létünket nagy mértékben egy mit sem sejtő tudatállapot kormányozza.
Az állandótlanság durvább szintjeinek vizsgálata során az ember végül eljut az állandótlanság bonyolultabb szintjeinek felismeréséhez. Ekkor képes lesz szembenézni saját énjének állandóságával és örökkévaló létezésével, képes lesz kinyúlni ezek felé, mert az állandóság felé történő kinyúlásunk az, ami arra kényszerít bennünket, hogy belekapaszkodjuk ebbe a "most létbe", vagyis azokba a dolgokba, amelyek a mi életünk során léteznek. Ha viszont enyhítünk ezen a szorításon, akkor jobb helyzetben leszünk ahhoz, hogy felismerjük, milyen értékei vannak annak, ha jövőbeli életeinkért munkálkodunk.
Annak, hogy a halál és az állandóság hiányának felismerése miért létfontosságú a buddhista vallási gyakorlatban, az az egyik oka, hogy az ember tudatának állapota a halál időpontjában nagy mértékben hatást gyakorol annak meghatározására, milyen formájú újbóli megszületésben lesz része. Akár pozitív a tudat állapota, akár negatív, mindenképpen nagy hatása lesz. A buddhista vallási gyakorlat tehát ezért hangsúlyozza ki a halál és az állandótlanság fontosságának felismerését.
Bár az állandótlanság magasszintű felismerésének fő oka az, hogy az ember képezze magát annak érdekében, hogy a halála időpontjában pozitív állapotban legyen a tudata és ezzel biztosítódjon számára a pozitív újbóli megszületés, vannak más előnyök is. A magasszintű haláltudat fenntartásának egyik egyik pozitív mellékhatása az, hogy ezáltal az egyén oly mértékig felkészül, hogy amikor végül ténylegesen szembenéz a halállal, sokkal jobb pozícióban lesz ahhoz, hogy megőrizze éber tudatállapotát. Kiváltképpen a tantrikus buddhizmusban úgy tartják, hogy az a tudatállapot, amelyben az ember a halál pillanatában van, nagyon bonyolult, és a tudatszint bonyolultsági foka miatt nagy hatást gyakorol az egyén mentális folytonosságára. Tehát a tantrikus gyakorlatokban nagy hangsúlyt helyeznek a halállal kapcsolatos meditációkra és a halál folyamatával kapcsolatos megfigyelésekre, hogy az egyén a halál pillanatában ne csupán megőrizze tudatjelenlétét, hanem olyan helyzetben legyen, amelyben képes effektíven hasznosítani ezt a bonyolult tudatállapotot annak érdekében, hogy felismerje az ösvényt.
Ez az oka annak, hogy számos tantrikus meditáció létezik, amelyeket "istenség jóga meditációknak" neveznek. Azért nevezik így őket, mert azon istenségekkel kapcsolatos meditációk, melyek magukban foglalják a feloldódási folyamatot, utalva az elemek azon feloldódására, amelyet az egyén a halál pillanatában megtapasztal. Tantrikus szemszögből nézve a lét egész folyamatát három szakaszra osztják: halál, köztes lét és újbóli megszületés. A létnek e három szakaszát a tudat és a tudathoz társuló, a tudatot mozgató energiák manifesztációyanak tekintik, így a köztes lét és az újbóli megszületés nem más, mintha a bonyolult tudat és energia létezésének különböző szakaszai. Ezekre a fluktuáló szakaszokra napi létünkben találhatunk egy példát, amikor a 24 órás nap során végigmegyünk a mélyalvás ciklusán, az ébrenléti perióduson és az álomszakaszon. Napi létünket valójában ez a három szint jellemzi.
Amikor azokról a különbségekről beszélünk, amelyeket a tantrikus tanokban a tudat és az elme bonyolult és általánosabb szintjei között tesznek, azt hiszem fontos tisztáznunk, hogy pontosan mit is értünk "mentális öntudat" alatt. Az embereknek gyakran olyan benyomásuk támad amikor a hatodik mentális tudatról beszélünk, hogy létezik valamiféle autonóm tudattípus, amely teljes mértékben független a testi állapotoktól, és amely - legalábbis bizonyos értelemben véve - a lélekkel azonos. Ez azonban félreértés. Személy szerint az a véleményem, hogy ha megvizsgálnánk mentális világunkat akkor azt látnánk, hogy mentális állapotaink és mentális funkcióink közvetlen fizikai korrelációban vannak. Nem csupán az érzékekre támaszkodó tudatnak, hanem annak a valaminek is, amit mentális öntudatnak nevezhetünk, vannak fiziológiai alapjai, és ezek is szoros összefüggésben vannak a testi állapotokkal - éppúgy, ahogy a tudósok kijelentenék, hogy az agy és az idegrendszer alkotja tudatos élményeink elsődleges fiziológiai alapját. Tehát, amikor a testi állapotok megszűnnek, ezek a mentális funkciók sem léteznek tovább.
De a kérdés valójában az, hogy mi teszi lehetővé egy bizonyos fizikai anyagnak vagy fiziológiai állapotnak azt, hogy felemeljen egy mentális eseményt vagy egy tudatállapotot? A buddhista, különösképpen a tantrikus magyarázatok abba az irányba mutatnak, amit a bonyolult Tiszta Fény állapotként ismerünk - amelyet függetlennek tarthatunk minden fiziológiai bázistól. Ez a Tiszta Fény tudatállapot az, amely a legbonyolultabb, legtitokzatosabb tudatszint, amely - amikor kölcsönhatásba kerül a fiziológiai alappal - felemeli valamennyi tudatos és észlelt eseményünket.
Vannak bizonyos jelek, amelyek az általunk Tiszta Fény tudatállapotnak nevezett jelenség létezésére utalnak. Vannak jelenségek, amelyek általában sokkalta gyakrabban következnek be a vallásukat gyakorlók körében. Például, a száműzetésben élő tibetiek közösségében megesett néhányszor, hogy bizonyos személyeket klinikailag halottnak nyilvánítottak, mivel leállt az agyműködésük. Az agyuk halott volt, ám a test bomlása nem kezdődött meg; ezek a személyek napokon keresztül ebben az állapotban maradtak. Például néhai mesterem, Kjabje Ling Rinpocse tizenhárom napon át maradt ebben az állapotban. Klinikailag halottnak nyilvánították, és már megtapasztalta az agy halálát, ám a teste friss maradt, és tizenhárom napig nem indult bomlásnak.
Kell, hogy legyen valami magyarázat erre. A buddhista magyarázat az, hogy ebben az állapotban az egyén valójában nem halott, hanem a meghalás folyamatán megy keresztül. A buddhisták elmagyaráznák, hogy bár az elme-test kapcsolat a durvább szinten, a felszínen megszűnt létezni, de a mélyebb, bonyolultabb szinten fennmaradt. A Guhjasamaja Tantra címet viselő tantrikus írás szerint amikor az ember keresztülmegy a halál folyamatán, bekövetkezik a feloldódás bizonyos menete. Létezik egy visszaforduló ciklus a Tiszta Fény állapotba történő feloldódásból, és amikor ez a ciklus elér egy bizonyos pontra, létrejön egy új élet - ezt újbóli megszületésnek nevezünk. Ezután az újbóli megszületés megmarad, és az egyén ismét keresztülmegy a feloldódás folyamatán. Bizonyos értelemben véve a halál azon a köztes szinten létezik, amikor az elemek feloldódnak a Tiszta Fénybe és onnan új formában ismét kikerülnek. Tehát a halál nem egyéb, mint azon köztes pontok összessége, amikor az egyén különböző fiziológiai elemei beleolvadnak a Tiszta Fény pontba.
Ami a különböző elemek tényleges feloldódási folyamatát illeti, az irodalom a feloldódás különböző szintjeiről és az ezekhez társuló jelekről is említést tesz. Például az elemek durvább szintű feloldódásakor vannak belső és külső jelek, amelyek a feloldódásra utalnak. Amikor a bonyolultabb elemekre kerül sor, akkor csupán belső jelek vannak: látomások és effélék. A halált vizsgáló tudósok körében egyre növekszik az érdeklődés a feloldódási folyamat, kiváltképpen pedig a külső és a belső jelek iránt. Buddhistaként azt hiszem, nagyon fontos a számunkra, hogy ismerjük a folyamatban lévő tudományos kutatásokat, de különbséget kell tennünk a jelenleg létező tudományos módszertan által még bebizonyíthatatlan jelenségek és a létező tudományos módszerek és kutatások által bebizonyítatlan jelenségek között. Véleményem szerint ha egy bizonyos jelenséget a tudományos kutatásokkal, a tudományos módszerekkel nem sikerült bebizonyítani, akkor buddhistaként tiszteletben kell tartanunk ezeket a következtetéseket.
Amikor a halál ismerőssé válik az ember számára, amikor megismerjük folyamatait és felismerjük külső és belső jeleit, akkor felkészültünk rá. Tapasztalataim alapján még mindig nem bízom abban, hogy a halál pillanatában tényleg végre fogom hajtani mindazokat a gyakorlatokat, amelyekre felkészültem. Számomra sincs garancia! Ennek ellenére időnként, amikor a halálra gondolok, elfog valami izgatottság. Félelem helyett kíváncsiságot érzek, és ez sokkal könnyebbé teszi számomra a halál elfogadását. Kíváncsi vagyok, milyen mértékben tudom majd végrehajtani a gyakorlatokat. Természetesen egyetlen gondom, ha ma halok meg az lesz, hogy: "Ó, mi fog történni Tibettel? Mi lesz a tibeti kultúrával? Mi lesz a hatmillió tibeti ember jogaival?" Emiatt aggódom leginkább. Egyébiránt szinte egyáltalán nem félek a haláltól. Talán van bennem valami vak bizalom. Tehát jó lecsökkenteni a haláltól való félelmet. Napi imáim során nyolc különböző istenség jógát és nyolc különböző halált vizualizálok. Talán amikor eljön a halál, kiderül: hiába volt a készülődés. Remélem, nem így lesz!
